Choose your language

English (32) Deutsch (22) Español (12) Português (8) Slovak (7) Hungarian (6) Croatian (5) Française (4) Czech (1) Italiano (1) Romanian (1)

Wednesday, November 20, 2013

Baked loam as main ingredient for bonsai substrate - Hungarian


Baked loam as main ingredient for bonsai substrate
By Walter Pall

traanslated by Szőke Mihály

Az égetett agyag, mint a bonsai ültető közeg fő alkotórésze
Walter Pall

Próbálom elkerülni a bonsaiföld szó használatát, mert a modern bonsai ültető közegben nincs termőtalaj. Az összes edényben tartott növényhez (bonsai, a legdrágábbak is, terasz és szobanövények, paradicsom, stb.) 70-80 % égetett agyag és 20-30 % darabos tőzeg keverékét használom. Égetett agyag helyett, vagy ahhoz adva használhatunk habkövet (pumice), láva őrleményt, kemény akadamát (nem az olcsó változatot, mert az szétesik és elpusztíthatja a fát). Az égetett agyagot különböző nevek alatt árusítják. Olyan anyagokat keressünk, amelyek teniszpályák anyaga, golfpályák, sportgyepek talajának adalékanyaga, a tűzoltóság által, kifolyt olajok felitatására használt anyagok, az építőiparban hő és hangszigetelésre használt anyagok. Amerikában a „turface” nevű termék kitűnő. Amennyiben választhatunk a gömbölyű és a zúzott részecskékből álló anyagok között mindig a zúzottat válasszuk. Németországban a „Maxit” és a „Fibottherm” nevű termékek megfelelőek. Használjunk 2-4 mm nagyságú részecskéket. Szitáljuk át az anyagot és dobjunk el mindent, ami 2 mm-nél kisebb.
Az ültető edényben ne alakítsunk ki külön drénréteget. Az egész ültető közeg vízelvezető.
A következő tulajdonságokkal rendelkezik:
  • olcsó;
  • könnyen beszerezhető bármely kertészeti áruházban;
  • NEM LEHET TÚLÖNTÖZNI! Igen, annyit locsolhat, amennyit akar, a laikus is megfelelően tud öntözni;
  • gyakran és sokat KELL öntözni;
  • rendszeresen, 10 naponta – kéthetente, kell trágyázni (bármilyen NORMÁL növényekhez beszerezhető, folyékony, vagy szilárd növénytáp megfelelő, a magas nitrogéntartalmú is);
  • szárazon könnyű. Ez azt jelenti, hogy egy személy segítség nélkül is tud nagy fákat mozgatni;
  • a termékek többségének a színe nagyon jó. Nincs szükség más takaró talajra.

Ez minden. Ez az én talajtitkom.

1) zsák
2) égetett agyag
3) ültetéshez kész közeg: 80 % égetett agyag és 20 % darabos tőzeg

The Naturalistic Bonsai Style - is it art or is it crap? - Hungarian


The Naturalistic Bonsai Style - is it art or is it crap?
by Walter Pall http://walter-pall.de
see footnote 1)
translated by Szőke Mihály

A természethű bonsai stílus: művészet, vagy silányság?
Walter Pall http://walter-pall.de
Lásd az 1) számú lábjegyzetet

A természethű fák a leg meg nem értettebb bonsaiok, amelyekkel valaha találkoztam. Az átlag bonsai rajongó mindenféle forrásból megtanulta, hogy mi a jó bonsai. Ismeri az összes szabályt, és a bonsait az alapján értékeli, hogy ezeket a szabályokat milyen mértékben alkalmazták. Az ilyen főáramlathoz tartozó hozzáállással a többség számára a természethű bonsai csak alapanyagnak tűnik. Sok esetben ráadásul gyenge alapanyagnak, mivel a fák többsége nem alkalmazkodik az “elfogadott” bonsai alakítási szabályokhoz.

A „természethű” bonszáj néhány éve vita tárgyát képezi bonsaios körökben, különösen az interneten. Bármikor felmerül, a fórumok megelevenednek. A téma polarizáló irányt mutat. Nos, bizonyos tekintetben ez szembeállítás a modern absztrakt bonszájjal, de ez önmagában nem elég ahhoz, hogy ilyen mértékű ellenérzést váltson ki. A viták gyakran személyes inzultusokban végződnek, politikai és vallási vitákra emlékeztetnek. Az egyik ok az, hogy a koncepciót sokan egyszerűen nem értik. A másik ok, hogy valójában összekeverik álvallással. Lehet valaki katolikus, vagy zsidó, de egyszerre mindkettő  nem; lehet valaki jobboldali, vagy baloldali irányultságú, de mindkettő aligha.  Valaki alakíthat természethű bonsai stílusban és hagyományos stílusban is nagyon jól. De a bonsaios tömeg egészében véve ezt még nem érti.

A bonsaios társadalom rosszallja ezt a fejlődést. Másrészt, ha egy személy, akinek egyáltalán nincs bonsai-művészeti tapasztalata, ránéz egy ilyen alkotásra, lenyűgözve érzi magát. Csodálkozik, hogyan található annyi kis fa, amelyek pontosan úgy néznek ki, mint a nagyok a természetben. Kíváncsi, hogyan volt lehetséges beletenni azokat olyan kis tálakba. Nem látja az emberi kéz nyomát, azt hiszi, hogy a fák ilyennek nőnek és csupán begyűjtötték és edénybe ültették őket. Ez pedig nagy elismerés a művésznek. Pontosan ez az, amit el akart érni: kis fák, melyeken nem látszik emberi kéz nyoma. Ez az ő művészete. Kiállításokon gyakran látható, hogy a közönség többre értékeli a természethű fákat, mint a bonsaios társaság.

Mi teszi a természethű stílust olyan különbözővé? Mi történik itt? Miféle stílus ez? Mi a különbség mondjuk az enyhén ívelő stílusok között? A bonsaios körökben használttól eltérően, az általános művészet értékelése szerint a „stílus” szó általános fogalmat jelent, egy átfogó filozófiát, egy átfogó általános módszert a dolgok működéséről, a művészek kedélyállapotát, stb.

Ha elmegyünk egy művészeti múzeumba, rendszerint külön termeket találunk a különböző stílusok számára. Az lehet bármi, „korai amerikai”, „impresszionista”, „holland”, „román”, „barokk”, vagy még több megkülönböztetés. A stílus szó egyetemes gondolatot fejez ki. Ha megszemlélünk bizonyos stílusban készült tárgyakat, számtalan formát találunk. Festményekről beszélve a forma lehet például tájkép, emberek a természetben, emberek szobában, álló hölgy, ülő hölgy, szinte minden, amit el tudunk képzelni. De mindezen formák, legalább is elméletben, megtalálhatók az összes, vagy a legtöbb stílusban. Az ülő hölgy lehetséges korai amerikai, barokk, modern, vagy bármely egyéb stílusban.


Visszatérve a bonszájhoz: stílusok lehetnek: klasszikus japán stílus, ahogyan azt ma Japánban oktatják, klasszikus japán stílus, ahogyan azt nyugaton oktatják, modern bonszáj stílus, romantikus stílus, természethű stílus, irodalmi stílus, és sok egyéb. Szintén lehet Nick Linz, John Naka, Masahiko Kimura stílusa, vagy olasz bonszáj stílus. Mindezen stílusokon belül megtalálhatjuk az ismert formákat: egyenesen felfelé törő, ívesen elhajló, dőlt, vízesés, stb.. A bonsai világban a „stílus” szót nem használják helyesen, ha a művészettörténeti fogalmat vesszük figyelembe. Azt hiszem, ez azért van, mert a bonsai alakítást kezdetben kertészek oktatták, előzetes művészeti gyakorlat nélkül.

Azt gondolom, hogy a művészeti forma jobb megértésének határán tartunk, miközben soha nem tapasztalt sebességgel különböző irányokba ágazik éppen most. Fontos, hogy képesek legyünk intelligens módon megvitatni ezt a jelenséget. Ezért fontos a pontos szóhasználat. És itt próbáljuk megérteni azok munkáját, akik a természethű bonszáj stílust gyakorolják. Túl sokan gondolják azt, hogy amit ők csinálnak az még csak nem is művészet. Sok ember gondolja azt, hogy a bonszáj alakításának csak egyetlen „helyes” módja van – és a naturalisztikusak természetesen nem művelik azt „helyesen”. El kell felejtenünk a meg szokott bonsai világot és sokkal szélesebb látószögből kell azt szemlélnünk. A bonsainak valóban sokfajta megközelítési módja létezik. És igen, ez egy művészeti forma, amit pontosan a stílusok különbözősége mutat.

Szóval, hogyan jöhet elő valaki ezzel a stílussal? Nem maradhatunk meg a megszokott bonszáj stílusunk mellett? Miért változtassunk meg valamit, ami olyan jó? Tudott rólam, hogy támogatója vagyok a természethű stílusnak, de valójában nem én találtam azt ki. Én, mint sokan mások, megfigyeltem, hogy túl sok bonsai néz ki úgy, mint a bonsai és nem úgy, mint a valóságos fák. Azt láttam, hogy az alakítási trend egyre inkább a kifinomultság irányába megy, ami nélkülözi a természetességet. Úgy találtam, hogy túl sok bonsai tűnik mesterségesnek, mintha műanyagból készült volna, nem pedig élő fából. Az emberi kéz nyoma egyértelműen látható rajtuk. Ezzel egyidejűleg sok bonsai hasonlít egymásra, mert mindegyiket egyetlen minta alapján alakították. Ugyanakkor a természetben határtalan számú fanövekedési minta található.

John Naka (John Yoshio Naka, 1914 - 2004. Amerikai kertész és bonsai művész – a fordító) mondott valamit ezzel kapcsolatban: „Ne úgy próbáljuk alakítani a kis fánkat, hogy bonsainak nézzen ki, hanem a bonsaiunkat alakítsuk úgy, hogy kis fára hasonlítson”. Erről van szó. Nem többről, nem kevesebbről. Nos, hogyan tudjuk milyen egy fa a bonsaijal szemben? Elképzelésünkből hagyjuk ki a bonsait és tekintsünk a valóságos fákra. Kerüljük az általánosan megtanult bonsai alakítási sztereotípiákat. Ilyen egyszerű. Géniusznak kell lenni, hogy ezt kitaláljuk? Nos, azt gondolhatnánk, hogy ezt mindenki azonnal megérti. Nem így van. Több a félreértés, mint ahogy azt képzeljük. A fő akadályt kérdezik? Azt hiszem, az a módszer, ahogyan a bonsait oktatták és oktatják. A BONSAI készítést oktatják. A természethű stílus az antitézis, az a FA alakításáról szól, ennek megfelelően csak rossz lehet. Van, aki azt gondolja, hogy udvariatlanok vagyunk John Naka-val. Mondhatja valaki, hogy amit tenni próbálunk, az pontosan megegyezik a mester híres mondásával, így feltehetően John hátán kapaszkodunk fel. A legrendkívülibb megjegyzés, amit hallottam az volt, hogy „a bonsainak semmi köze a valóságos fákhoz. Valóban? Ezt nehéz elhinni. Nos, ha valaki látja, hogy mennyi bonsai készült már, ez a kijelentés ugyan az, mintha azt mondanánk, „az emberekről festett képeknek semmi közük az emberekhez.
Mi a különbség a valóságos fa és a standard bonsai között? A valóságos fa nem képez háromszög alakú lombozatot amennyiben nem fiatal lucfenyő, vörösfenyő, vagy mamutfenyő. Idős korban nem vízszintes a valóságos fák összes ága: a tűlevelűek ágai rendszerint lefelé hajlanak, míg a lombos fáké először felfelé, majd lefelé nőnek. A valódi fák összes ága között nincsenek üres terek, „ahol a madár keresztülrepülhet”. Van némi üres tér, de ide a madár inkább be, mintsem átrepülne. A valódi fák esetében nem mindig a legalsó ág a főág. A valódi fáknak nincs, egyértelműen meghatározott előnézetük, hanem több jó oldaluk van. A valódi fák jó oldalán is ágak találhatók, a csúcstól az aljáig, a fa nem nyitott. A valódi fák ágai nincsenek nagyon pontosan elrendezve. Ezek a főbb különbségek, de van még több is.

A hagyományos bonsai idealizált, absztrakció. A természethű bonsai realisztikus, ami az absztrakt ellentéte. Azonban sohasem teljesen realisztikus. Mindig található benne bizonyos mértékű absztrakció. De sohasem megy el addig, mint némelyik modern bonsai, ami nagyon ápolt, kifinomult, túlságosan „kinyalt” és sokszor irreálisnak tűnik, mintha műanyagból készült volna. Kétségkívül úgy néznek ki, mint amit emberi lény és nem a természet alakított. A természethű bonsai az antitézise e véleményem szerint sok esetben túl messzire menő fejlődésnek. Sok ember azt gondolja, hogy megértette ezt, és hagyja, hogy tálba ültetett fáit a természet alakítsa. Azt hiszik, hogy a természethű formálás arról szól, hogy hagyjuk nőni és alakítsunk rajta itt-ott. Azért nevezik természethűnek, mert NEM természetes. A trükk NEM az, hogy hagyjuk az alapanyagot csaknem úgy, ahogy van és megengedjük, hogy a természet végezze az alakítást. Ez csupán bonsai alapanyag létrehozása lenne. A „természethű” azt jelenti, hogy a végeredmény, a tálba ültetett kész fa egy lenyűgöző, természetes fa benyomását kelti, amit sohasem érintett emberi kéz. Nem számít, hogy ezt a célt hogyan érjük el. Legtöbb esetben a végeredményt mesterséges eszközökkel érjük el és nem a természettel. Nem nézhet ki „művészinek”, „művinek”, „kitaláltnak”, „gyártottnak”, „szerkesztettnek”, „kinyaltnak”. Úgy kell kinéznie, mintha a természet alkotta volna. Ez nem azt jelenti, hogy a természetre hagyjuk a dolgot.
A természetutánzó bonsai esetében nem számít a módszer, csak a végeredmény. A drótozás nélküli nyírás és növesztés a bonsai-készítés régi módszere. Sokan gondolják, hogy ez a természethű bonszáj-alakítás. Nem igazán, de lehetséges. Sövényt alakítanak nyírás és növesztés módszerével; és ez aligha nevezhető természetutánzónak. Sokan gondolják, hogy drótozás nélküli módszerről van szó. Nos, figyeljük meg a természethű bonszáj legkiválóbb példáit. Minden egyes ágat megdrótoztak egy adott helyen. A trükk az, hogy a legvégén az nem látszik. A végeredmény úgy néz ki, mintha a fa magától nőtt volna olyanra. Valójában a fán minden egyes dolgot a művész „csinált”, „alakított”. Az alakítás első fázisában minden bonsait erősen drótoznak, még a lomblevelűeket is; rendszerint minden ágat és ágacskát. Néhány év elteltével ez nem lesz észrevehető. Megjegyezhetné valaki, hogy ez az érett, hagyományos stílusú bonsaiokra éppen úgy igaz. Igen, a kézműves munka ott sem látszik, de az alakja mégis bonsai. Vannak fák, melyeknek még az alakja sem bonsai. Nos, azok a természethű bonsaiok. Senki sem állította, hogy azok csak a Nyugaton léteznek.

Eddig a kézműves részről beszéltünk. A művészeti rész akkor következik, amikor fáknak olyan alakot, formát próbálunk adni, amelyek nem szerepelnek a bonsai-könyvekben, de a természetben előfordulnak. Helyes gyakorlat kihasználni az alapanyagban meglévő egyedi formákat és azokat erősíteni. Nem próbáljuk meg levágni az éleket és egyenetlenségeket, hogy egy ideális bonsai formához jussunk. Pont ellenkezőleg, a furcsaságot, a vadságot erősítjük. Gyakran hangsúlyozzuk azokat a részeket, amelyeket az ortodox bonsainál súlyos hibának tekintenek, de a természetes fák egyedi és hiteles jellemzői. Néhány év múltán a beavatkozás egyáltalán nem lesz észrevehető. A fák úgy néznek ki, mintha sohasem érintették volna emberi kezek, mintha csak megtaláltuk és edénybe ültettük volna őket. Kemény munka erre a szintre eljutni. Tudom, hogy sokan vannak azok, akik azt gondolják, hogy a természetre hagyják a munka elvégzését és hozzájutnak a természethű művészeti alkotáshoz. Ezt sohasem érik el. Mindaz, amit tesznek, csupán alapanyag létrehozása és fenntartása. Valójában komolyan kell azt alakítaniuk. A „természethűség” nem a lusta emberek mentsége, nem gondozatlan kinézetű fákat jelent, nem az út lerövidítése. Sokkal bonyolultabb és több időt vesz igénybe, mint a hagyományos alakítás.

Szóval sokkal több kézművesség és művészet van benne, mint ahogyan az látszik. Egy kicsit úgy van ez, mint amikor apa és fia elmegy a modern művészetek múzeumába és megállnak egy absztrakt festmény előtt. Az apa azt mondja: „Fiam, ezt te is meg tudnád csinálni!” „Nos, gratulálok, akkor a fiának gazdagnak kell lennie.” Elég sokan vannak, akik néznek egy természethű fát és azt mondják: „Ezt én jobban meg tudnám csinálni.” „Gratulálok, akkor önnek világhírűnek kell lennie.” Sokan azzal vádolnak bennünket, hogy nem dolgozunk a fáinkon. Bár néha lehet ebben némi igazság, a művészetben a munka nem látható. Kinek van tehát igaza? A bonsai műértőnek, aki szerint mindez a legjobb esetben bonsai alapanyag, vagy annak, akit még nem befolyásolt bonsai tapasztalat és azt hiszi, hogy a kis fák ilyen formában érkeztek a hegyekből. Szerintem egyiknek sincs igaza. Amennyiben a bonsai egy kézműves termék lenne, jól meghatározott szabályokkal, az elsőnek lenne igaza. A második ragadta meg leginkább a bonsai, mint művészeti forma lényegét, de naiv, ezért nincs abban a helyzetben, hogy megítélje a valós értéket. Tehát az igazság a kettő között van? Nem, én nem így gondolom. A természethű fák azok, amik. Tetszenek, vagy nem. Én azt mondom „fa” és nem „bonsai”. Ez majdnem úgy tűnik, mintha a bonsai szó használata derogáló lenne. Ha valami úgy néz ki, mint egy bonsai, az nem jó, az annyira hasonlít egy vadon élő fára, mint az uszkár hasonlít a farkasra. És mi mindannyian a farkassal vagyunk.

Szóval, hogyan kerülhetünk közelebb mindannak értékeléséhez, amit mi holdkórosak művelünk? Véleményem szerint a bonsai, mint minden más művészet, az absztrakció gyakorlata. A trükkös dolog a bonsaiban az, hogy élő fát használunk alapanyagként a művészethez. Az valahogyan mindig természetes lesz. Létezik a különböző fáknak egy hosszú, egyenes sora, amely a teljesen természethűtől az igen absztraktig vezet. A sor bal szélén található egy abszolút természethű fa, ahogyan az az erdőben  előfordul. A jobb szélen pedig egy alapvető bonsai absztrakció. A balszélen lévő úgy néz ki, mint egy vadon nőtt fa, a jobbszélen lévő pedig olyan, mintha műanyagból készült volna, egy fa karikatúrájaként. A bonsai-ízlés fő áramlata azt akarja, hogy a fák meglehetősen közel álljanak a sor jobb széléhez. A legtöbb bonsai valójában nem úgy néz ki, mint egy fa, hanem mint egy bonsai. A természethű bonaiok többsége eléggé balra helyezkedik el ettől, tehát nagyon távol esnek a bonsai-ízlés fő áramlatától. Nos, a fő áramlat napjainkban. Ha megnézzük, mi volt a művészet helyzete Japánban a II. világháború előtt, meglehetősen sok fát találhatunk, melyek hasonlítanak a modern természethű bonsaira. És nagyszámú kínai „penjing” szintén. Mondhatjuk tehát, hogy a természethű bonsai stílus visszamegy a gyökerekhez. Mindez reakció a modern bonsai túlabsztrahálására. Nevezhetjük-e ezt a munkát egyszerűen „retrónak”? Nos, attól függ, mit értünk azon pontosan. Az én válaszom nem, ez nem retró. Ez a fák szemlélésének természetes módja és egyáltalán nem valami régi stílusban való alkotás.

Az a legironikusabb, hogy a „valódi művészetben” az absztrakt festményeket vagy szobrokat a nagyközönség gyakran rosszallja, a bonsai főáramban pedig a nagyon absztrakt és a realisztikus fák kérdőjeleződnek meg erőteljesen. Vagyis pontosan fordított a helyzet. Néhány évvel ezelőtt a bonsai-fundamentalisták még elég erősek voltak, de ma már kevesebben vannak. Néhány helyen már úgy tűnik kisebbségbe is kerültek. Eljön tehát a nap, amikor egy átlag bonsai rajongó a természethű stílust csupán a bonsai művészet gyakorlásának egy módjaként értékeli majd. Valójában mára (2010 nyarán) a világon tízezrek végeznek természethű bonsai alakítást.

Úgy tűnik, hogy a természetutánzók nem mindig könnyítik meg az emberek számára művészetük értékelését. Ez talán azért van, mert támadni szokták őket és idejük legtöbb részét védekezéssel töltik. A bonsai ízlés egy kifejlesztett ízlés, amit az emberek megtanultak. Ez egyáltalán nem egy természetes ízlés, ahogyan azt sokan gondolnák. A döntő többség japán forrásokból tanulta. Vagyis a bonsai ízlés fő áramlata japán ízlés. Az emberek azt akarják látni, amit elvárnak és nem azzal teljesen ellentéteset. Így a többség a természethű bonsait gyengének találja, vagy egyáltalán nem tekinti bonsainak, mert olyan mértékben eltér a várakozástól.

A természethűség nem igazolás a lusta emberek számára, nem ápolatlan kinézetű fákról szól, nem gyorsított eljárás. Azt gondolom, hogy legalább annyi, ha nem több intenzív munkát igényel, mint a hagyományos alakítás. Nem arról szól, hogy visszamegyünk abba az időbe, amikor a fákat nem ápolták annyira, mint napjainkban, amikor a bonsai fák vadnak és nem megszelídítettnek néztek ki. Gyakran hallani, hogy a természetutánzó bonsai stílust „tiltsák be” mert sokakat rábír arra, hogy olyasmit mutassanak be, ami gyengén kivitelezett, vagy egyáltalán nem kidolgozott és azt „művészetnek” nevezik. Nos, valaki szintén betilthatja a hagyományos bonsai stílust, mert sok, a szabályokat szigorúan követő embert vesz rá arra, hogy „sütőforma” szerint alkossanak bonsait, azt gondolva, hogy avantgárd művészek.

A természetutánzó bonsai stílus a bonsai alakításnak csupán egy opciója. Teljesen rendben van, ha valakinek nem tetszik a teljes elképzelés, vagy az itt bemutatott végeredmény. Tiszteletreméltó vélemény azt gondolni, hogy sok példán keresztül nem értük el a célt. De azt jelenti-e ez, hogy rossz volt a cél? Tökéletesen rendben lévő azt mondani, hogy valaki megértette az irányt, de ennek ellenére úgy dönt, hogy a jól ismert hagyományos út mentén folytatja a munkát. Ez csupán egy javaslat arra vonatkozóan, hogy valaki így is szemlélheti a bonsai művészetét. Én nem azt mondom meg, hogy melyik úton kell továbbmenni, hogy valakinek mostantól csak természetutánzó módon kell dolgoznia. Teljesen és radikálisan megváltozni sem szükséges. Mostantól valaki csak egy kicsit természet hűbb módon is alakíthatja a bonsait. A szerint is hozhat döntést, hogy az alapanyag mit mond számára. Sokak várakozásával ellentétben sok, inkább hagyományos és modern fát is alakítok, mert az alapanyag azt súgja nekem, hogy olyan akar lenni.

Egyébként, azt hiszem ez a természetutánzó alakítás az általános stílus egy másik alternatíváját adja, ami a művészetet még érdekesebbé teszi és sokkal több variációs lehetőséget biztosít. Sokkal élvezetesebb lehet, mint ismételten egy hasonmás bonsait megalkotni. Miért nem lehet a bonsai világ toleránsabb? Nos, lehet. Próbáljuk meg mostantól.



1) Amikor felkértek, hogy írjak előszót Will Hiltz "Gnarly Branches, Ancient Trees:
The Life and Works of Dan Robinson - Bonsai Pioneer" (Görcsös ágak, ősi fák: Dan Robinson élete és munkássága – A bonsai úttörője) című könyvéhez, erősen el kellet gondolkodnom azon, hogyan magyarázzam el, mit tett Dan Robinson a bonsai területén, ami nincs túl távol attól, amit magam is művelek. Ez a cikk részben az előszóból átvett anyagot tartalmazza.
A könyv elérhető itt: http://www.elandangardens.com/gnarlybranches/gnarly_branches.html

Tuesday, November 5, 2013

Interview - Hungarian


translated by Szoke Mihaly
Interview
Interview with Wagner Ribeiro form Brazil
Interjú
Interjú Wagner Riberio brazil újságíróval

Kérdések:

1 – Mik azok az esztétikai elemek, amelyek a művészet részévé teszik a bonsait, melyektől az nem csupán egy tálba ültetett fa?

Egy tálba ültetett fa nem más, mint egy tálba ültetett fa. Akkor válik bosaijá, ha szól a lelkedhez. Ez nem történik meg csupán az által, hogy követjük a „szabályokat”, melyek csak a formáról szólnak. A forma egymagában csak a keretet jelenti és nem a befejezést. A befejezés egy tálban lévő fa, mely erős hatást gyakorol a nézőre. Ez a néző iskolázottságától, tapasztalatától és elvárásától függ.
2 – Miért lehet a bonsait művészetnek minősíteni? Ön szerint mi a művészet?

A bonsait nagyjából az egész világon mesterségként kezelik. Különösen igaz ez Japánra, ahol a bonsait elsöprő számban kereskedelmi célból készítik. Egy kicsit ironikus, hogy Nyugaton sokkal több ember foglalkozik művészetként a bonsaijal. Van, aki művészetnek tudja minősíteni a bonsait, van, akinek nem kell ezt tennie. Sok bonsai megszólítja az embert és azok valószínűleg művészi alkotások. Minden művészet illúziót kelt. Amennyiben ezt az illúziót helyesen érik el és jobb, mint a valóság, akkor művészetnek lehet azt nevezni. Nagyon nehéz, talán lehetetlen meghatározni, hogy mi a művészet, de könnyű felismerni, amikor látjuk, ha van hozzá gyakorlott szemünk.
3 - Az interneten keresztül figyelemmel kísértem Masashi Hirao pályafutását, főként a japán kultúra követeként a bonsai bemutatása érdekében a világban tett utazásait. Vannak olyan elképzelései, hogy kiegészíti a bonsait olyan művészeti formákkal, mint a zene, a szobrászat, a festészet, stb. Walter, gondolja ön, hogy a bonsai kiegészíthető és párbeszéd alakítható ki közte és más művészeti formák között? Ha igen, hogyan lehetne azt megtenni?

A bonsai nyilvánvalóan kiegészíthető más művészeti formákkal. De ez nem nagy meglepetés. Ha valakinek lehet festménygalériája jó zenével, akkor lehetne bonsai kiállítás is zenei aláfestéssel. Vagy festmény, szobor és bonsai együtt. Ez azonban nem teszi rögtön művészeti formává a bonsait. A bonsai gyakran csak dekorációként látható. Művészet-e a dekoráció? Gyakran meghökkent és szórakoztat, ha látok egy bonsait ábrázoló rajzot, vagy festményt az interneten és az emberek úgy beszélnek róla, mint művészetről. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy bonsait ábrázoló festmény művészet, vagy legalábbis az lehet. Nos, a bonsai önmagában miért nem művészet? Roy Lichtenstein egyszer megfestett egy bonsait. Ahogy hallom, mostanában kelt el mintegy 14 millió dollárért. A festményen látható bonsai pocsék. Kíváncsi vagyok, vajon szándékosan készült-e ilyenre? Minden esetre gondolkodásra késztet bennünket.

4 – Ön számos országban tett utazást és megismerte különböző nemzetek bonsaiait. Gondolja-e, hogy a népek kulturális jellemvonása hatást gyakorol a bonsai alakítási formára?

Hat kontinensen mintegy 50 országot látogattam meg és nagy érdeklődéssel figyeltem, hogy a különböző kultúrákban hogyan foglakoznak a bonsaijal és miként látják azt. Egyértelmű, hogy a helyi kultúra határozza meg, hogy az emberek miként alakítják a bonsait. Sokan próbálnak meg japán bonsait létrehozni bárhol élnek is, és véleményem szerint félreértik a művészetet. A bonsai annak a visszatükröződése, ahogyan a valóságos fákat látjuk a saját környezetünkben. Némely kultúrák a kreativitást hangsúlyozzák, mások a szigorú szabályok követését erőltetik. Ez megmutatkozik a bonsaiban is, amit megalkotnak.
5 – Az ön véleménye szerint hol történnek a legnagyobb újítások és miért ott?

Mostanra a legnagyobb újításokat egyértelműen a világ nyugati felében vitték véghez. A japán kultúra nem kedvez az újítóknak, az nagyon jó a fundamentalistáknak. Körükben a legjobb művész az, aki a legjobban tud másolni. Nyugaton ezt mesterségnek neveznék és széles körben az eredetiség alárendelésének tekintik. Japánban azt a személyt, a ki a bonsaiban újítani akar bajkeverőnek tartják és nem is újítanak. Nyugaton a művész a szó legjobb értelmében rebellis. Egy művésznek újítania kell, különben nem is művész.
6 – A természethű stílus olyan bonsai létrehozását célozza meg, ami elhiteti az emberekkel, hogy abban a formában találtatott a természetben. Ebben az értelemben a művész a természetet kísérli meg újraalkotni, és nem saját magát juttatja kifejezésre, igaz? A bonsai területén léteznek módszerek a művész számára az érzések kifejezésére? Vagy a természet újraalkotásának aktusában fejezi ki önmagát?

Azért nevezik „természethűnek”, mert nem természetes, egyébként „természetes stílusnak” hívnák. Szupertermészetes, jobb, mint a természet, a természet lényege, realista módon kifejezve. Minden jó bonsai megpróbálja a természet esszenciáját adni. A természethű stílus realista módon teszi ezt. A természethű stílust impresszionistaként lehet leírni, míg a hagyományos, különösen a modern stílus expresszionista. A modern stílusban nincs kísérlet olyasvalami létrehozására, ami olyan, mint egy valódi fa, inkább a művész belső látása alapján egy szobor készül, ami bizonytalanul olyasvalamire emlékeztet bennünket, mintha egy másik bolygón lévő fa lenne. A természethű fa inkább a valós világunkban lévő fát juttatja eszünkbe. Amikor valaki egy természethű fa előtt áll a természet nagyságát csodálja, egy modern fa előtt állva pedig a művész nagyságát. Amikor egy tradicionális fa előtt állunk, a zen-buddhizmus nagyságát csodáljuk. Ha valaki egy „nyugati hagyományos” stílusban alakított fa előtt áll azokat a nagyszerű eredményeket csodálja, amelyeket az alakító a szabályok betartásával elért. Figyelje meg, hogy a fa szót használom a bonsai helyett.
7 – Lehetséges, hogy a bonsai művész urbánus változatot fejez ki a természetes helyett? Hogyan?

Igen, lehetséges. A művészettel mindent ki lehet fejezni. A bonsai területén sokkal több dolgot lehet tenni, mint ami a tankönyvben van. A végén azonban valakinek kell, hogy tetsszen; gyakran csak önmagunknak. Ez rendben lévő, ha művészetről van szó. Amennyiben el akarjuk adni, vagy díjat akarunk nyerni, jobb olyat alkotni, ami megfelel a vásárlók, vagy a bírálók ízlésének. Létre lehet hozni például olyan bonsait, ami egy nagyvárosban lévő, az ember, vagy a városi környezet által megcsonkított fára emlékeztet.
8 – Ön 2008-ban járt Brazíliában. Olvastam egy interjút, amelyben azt mondta, nem hiszi, hogy hagyományos stílusú bonsait találna Brazíliában és azt gondolta, hogy a bonsai alakítás forradalmi módszerét alkalmazzuk. Elmagyarázná ezt bővebben? Ezt pozitív, vagy negatív dolognak gondolja?

Sok ember van Brazíliában, aki „hagyományos stílusban alakít bonsait. Olyasvalamit próbálnak létrehozni, ami nagyban hasonlít a japán bonsaira. Azt gondolom, mindez rendben lévő, ha valaki a tanuló fázisban van. De előbb vagy utóbb ennek véget kell érnie. Aztán szerintem el kell kezdeni olyan bonsait alkotni, ami a természetben megtalálható saját fáikra emlékeztet. Előfordul, hogy a tipikus, standard „bonsai forma” egy ideális fenyő, olyan fa, amit a hideg éghajlat és a rengeteg hó formált. Nézeteim szerint az a legironikusabb, hogy egy trópusi országban, mint Brazília, sok ember próbálja ezt utánozni. Brazíliában egészében véve nincsenek tűlevelű fák és nincs hó. Nos, miért alakítják a bonsaiokat a tűlevelűekre jellemző stílusban? Japánban még a lombos fákat is a tűlevelűekhez hasonló módon alakítják, mint amelyeket a hó súlya formált. A trópusi bonsaira a legjobb példák Tajvanon és Indonéziában találhatók. Nem gondolom, hogy Brazília már forradalmi úton jár. Az országban sok hideg éghajlati bonsai másolat található. Ugyanakkor látok egy feljövő új generációt, amely radikálisan távolodik ettől az ösvénytől. Ez igaz az egész világra.
9 – Gondolja, hogy létezik egy olyan tendencia, hogy a bonsai művészek fokozatosan feladják a hagyományos stílust és folyamatosan újra feltalálják az alakítási eljárást?

Persze, és ez azért van, mert a bonsai művészeti formának tekinthető, nem mesterség csupán. A művészettörténet többnyire az új és a hagyományos alkotások harcából áll. Mihelyst az új alkotás általánossá válik, az lesz a hagyományos, az addig hagyományos pedig régimódivá lesz. Az új nem jobb, csupán új. Az emberi természet előbb, vagy utóbb változást akar.
10 – Szeretne hozzátenni valamit ehhez az interjúhoz, ami különösen fontos a brazil olvasó számára?
Tanuljanak meg hagyományos formákkal dolgozni, majd felejtsék el azokat. Amikor már uralják a formát, próbáljanak lelket adni a fának. Ne próbálják olyanná alakítani kis fáikat, mint egy bonsai, hanem alakítsák úgy a bonsait, hogy egy fára hasonlítson – ahogyan azt John Naka mondta. Tanulmányozzák a brazil fákat, dolgozzanak saját őshonos alapanyaggal és alakítsanak olyan bonsait, ami visszatükrözi a brazil természetet. Ne azt keressék és próbálják meg utánozni, amit a mesterek alkottak. Azt figyeljék, hogy mit kutattak a mesterek, amikor alkottak és találják meg saját útjukat.

Sunday, November 3, 2013

Interview


Interview with Wagner Ribeiro from Brazil
Questions:

1 - What are the aesthetics elements that make bonsai a piece of art and not only a tree planted in a pot?

A tree in a pot is a tree in a pot; it becomes a bonsai when it speaks to your soul. This will NOT happen just by following the 'rules' which only speak abut form. Form alone is just the framework and not the end. The end is a tree in a pot which creates a strong reaction with the viewer. It depends on the education and experience and expectation of the viewer.
2 – Why bonsai could be qualify as a form of art? And what is art in your opinion?

Bonsai by and large is treated as a craft around the world. This is especially true of Japan where the overwhelming number of bonsai is produced for commercial reasons. It is somewhat ironical that there are many more folks who do bonsai as an art in the West. One can but one does not have to qualify bonsai as an art. Some bonsai speak to you and are probably art. All art is creating an illusion. If the illusion is done well and better than reality then it can be called art. It is very difficult to impossible to give a description of what art is but it is easy to know it when you see it - if you have a trained eye.
3 - I´ve been accompanied Masashi Hirao´s career by internet and, principally, his trip around the world as Japanese cultural envoy to promote bonsai. He has ideas to integrate bonsai with other forms of art, like music, sculpture, paint etc. Walter, do you believe that bonsai can be integrated and establish dialogue with others arts forms? If yes, how it could be done?

Bonsai can clearly be integrated with other art forms. But this is not a big surprise. One can have a gallery of paintings and good music with it, it could well be a bonsai exhibit with music. Or paintings and sculpture and bonsai. But this does not make bonsai an art form immediately. Often bonsai is just seen as decoration. Is the decoration art? I am often astounded and amused when I see a drawing or painting of bonsai on the net and people speak about this as art. It is obvious to everyone, that a painting of bonsai is art or at least can be art. So why is the bonsai itself not art? Roy Lichtenstein once did a painting of a bonsai. It recently sold for 14 million US$ or so I hear. The bonsai on the painting is lousy, it sucks. I wonder whether this was intentional. It makes us thinking anyway,
4 - You traveled to several countries and knew bonsai of various nationalities. Do you believe the cultural characteristics of each people influences the form of styling bonsai?

I have visited around 5o different countries on six continents and watched with great interest how bonsai is practiced and seen in different  cultures. Is is clear that a local culture decides how people style bonsai. Some try to practice Japanese bonsai wherever they are and misunderstand the art in my opinion. Bonsai is about reflecting how you see YOUR real trees in YOUR environment. Soem cultures stress creativity, some stress following of strict rules. It shwos in the bonsai that they create.
5 - In your opinion, where are the greatest innovations happening and why there?
Clearly by now most innovations are done in the western part of the world. The Japanese culture is not good for innovators, it is very good for traditionalist. The best artist is the one that can copy the best. In the West this would be called craft and is seen widely as inferior to originality. In Japan a person who wants to innovate in bonsai is seen as 'rocking the boat' and this is not done. In the West an artist is seen as rebel in the best meaning of the word. An artist must innovate, otherwise he is not an artist.
6 - The naturalistic style aims to create bonsai that makes people believe that he was found in nature like that. In this sense, the artist tries to recreate the expression of nature and not of himself, right? In bonsai, there are someway to the artist express your feelings? Or he is expressing himself in the act of recreating the natural?
It is called 'naturalistic' because it is not natural, otherwise it would be called 'natural style'. It is super-natural, better than nature, but being felt as the essence of nature in a realistic way. All good bonsai are trying to create some essence of nature, most are doing this in an abstract way. The naturalistic style does this in a realistic way. The naturalistic style can be described as impressionistic while the traditional style and especially the modern style are expressionistic. Meaning that in the modern style there is no attempt to make something that looks like a real tree, rather from the inner view of the artist a sculpture is made that vaguely reminds us of something like a tree on another planet. The naturalistic tree reminds us more of a tree in our real world. When standing in front of a naturalistic tree one wonders about the greatness of nature. When standing in front of a modern bonsai one wonders about the greatness of the artist. When standing in front of a traditional bonsai one wonders about the greatness of zen-Buddhism. When standing in front of a 'western traditional' bonsai one wonders about the great results that evolve when one really follows the rules. Note how I use the word tree vs. bonsai.

7 - Is possible the bonsai artist express the urban setting instead of natural? How?

Sure it is. One can express anything with art. In bonsai many more thing can be done than there are in the text book. In the end someone has to like it; often you are the only one to like it. That's fine if it is art. If you want to sell or win awards you better do what pleases the taste of your customers of the judges. One could create a bonsai that is reminiscent of a tree in the city which is mutilated by man and the urban environment for example.
8 - You came to Brazil in 2008. I read an interview where you said you did not think that you'd find traditional bonsai in Brazil. And you thought that we had a revolutionary way of doing bonsai. Could you explain more? And do you think this is positive or negative?
There are lots of folks who do 'traditional' bonsai in Brazil. They try to make something that looks much like a Japanese bonsai. I think this is fine if one is in a learning phase. But sooner or later this should be over. Then I believe one should start to create bonsai that are reminiscent of you own trees in nature. It happens that the typical, standard 'bonsai shape' is an ideal pine tree and a tree which is formed by a cold climate with lots of snow. It is most ironic in my view that in a tropical country like Brazil many folks try to copy this. Brazil has no conifers by and large and no snow. So why are bonsai shaped in conifer style? Even broadleaved trees in Japan are often styled to look like a conifer which is formed by snow. The best examples of tropical bonsai are found in Taiwan and Indonesia. I do not think that Brazil has a revolutionary way yet. The contrary - there is much copying cold climate bonsai. I can however see a new generation coming up which gets away from this path radically. This is true around the world.

9 - Do you believe that there is a tendency that the bonsai artists abandon increasingly the traditional styles and reinvent the criation process constantly?
Sure and this is why bonsai can be called an art form and not only a craft. The history of art in general consists of a constant battle of new creations vs. traditional. Soon the new creation becomes mainstream which is  traditional and traditional becomes old-fashioned. The new is not better, it is only new. and human nature wants change - sooner or later.
10 – Would you like to add something to this interview which is especially important for the Brazilian reader?
Learn to work with traditional forms and then forget them. When you master the form try hard to get soul into your tree. Don't try to make your little tree look like a bonsai, try to make your bonsai look like a tree - as John Naka said.Go on to learn about Brazilian trees and work with your indigenous material to create bonsai that reflect your Brazilian nature. Don't look and try to copy what the masters have created. Look at what they were searching for when they created and find your own way.